Gondolkodtál már azon valaha is, miért asztalos az asztalos? És miért nem székes, ajtós, ágyas? Na jó, ez utóbbi talán félreérthető lenne, belátom. De most komolyan: nem érdekes, hogy asztalosoknak hívnak bennünket, pedig szinte minden bútort, nyílászárót elkészítünk, ami fából (is) elkészíthető? Ha nem tudod a választ, akkor elárulom, miért vagyunk asztalosok: mert a régi időkben az asztal volt minden idők legfontosabb bútora, amit az ácsok sem tudtak elkészíteni.

Gondolj csak bele! Szekrény helyett jó volt a láda, ágy helyett a szalmazsák, a székkel azért az ácsmester is boldogult, de az asztal bonyolultabb szerkezetnek mutatkozott. Éppen ezért a gazdag urak között is az asztal volt a legkeresettebb. Ez volt a főbútor. (Szerintem egyébként azért is, mert az urak szerették a hasukat, és nem volt nekik mindegy, hogyan és milyen körülmények között tömik degeszre magukat.)

De ha visszaemlékszel akárcsak nagyszüleink asztalára, magad is beláthatod, tényleg nem egyszerű dolog az asztalkészítés. Mert az asztal lehet

• kihúzhatós,
• fiókos,
• rejtett dobozos,
• faragott lábú,
• összehajtható,
• kenyeres tartós,
• tejtartó kannás

és még kitudja hányféle. Bevallom, nagyon büszkék is vagyunk arra, hogy asztalosok lehetünk. Nem beszélve arról, hogy az egyik legősibb szakma a miénk.

A történelem sokoldalú asztalosa

Hiszen mióta az ember eszközt használ, azóta él a famegmunkálás művészete . Az ősemberek először ugyan csak botokat rögzítettek a kövekhez, vagy éppen azokon élesítették a fát, de nagyon hamar rájöttek, hogy a fa igazi kincs. A fa ugyanis a legkönnyebben megmunkálható, mégis megfelelő szilárdságú anyag, amiből a későbbiek folyamán már bonyolultabb eszközöket is készítettek.

Az ókorban minden embert, aki famegmunkálással foglalkozott, ácsnak hívtak. Az asztalos mesterség tulajdonképpen innen vált ki és lett önálló szakma. A középkorban már mi, asztalosok készítettük a trónszékeket, heverőket, és az ágyakat is.

A Fa-Héj Kft. is foglalkozik egyedi bútorgyártással, tehát ha te épp trónszékre vágynál, szólj nyugodtan. Ugyan nem vág a főprofilunkba, de Superman óta tudjuk (lásd az előző blogbejegyzésünket), számunkra nincs lehetetlen.

Deák László költő is nem véletlenül sírt amiatt, hogy nem lett végül asztalos:

“És mindenki tudja, mi az asztalos. Hogy semmiképp se ács,
Se fafeldolgozó, de nem is egy kedélyes, ügyes fafaragó.
Asztalos. Lehetett volna ágyas, ládás, szekrényes, székes,
De valamiért az lett a neve, amihez az emberek leülnek,
Amin az ételt, italt, kártyát tartják, amire sírva borul a leány,
S a csalódott, részeg férfi.”

Deák László: Az asztal körül (részlet)