Van úgy, hogy az embernek tele van már a feje a sok információval, reklámmal, okossággal… és szeretne egy kicsit lazítani. Mi most egy ilyen párperces, kikapcsolódós olvasmányt kínálunk Önnek (akár egy kávé mellé szórakoztatásul). Mi másról lehetne szó nálunk, mint a faablakokról, faajtókról, itt és most természetesen a legendák, a humor és az érdekességek oldaláról megközelítve.   

1.    Az ősember állatbőrétől az ókori faablakon át a szomszéd hőszigetelt bukó-nyíló csodájáig

Az első ablakok egy ősi minimál dizájn jegyében születtek, gondoljunk csak az ősember lehetőségeire: ezek a primitív ablakok tulajdonképpen csak nyílások voltak. Később az emberiség forradalmasította ezeket a nyílásokat, oka, hogy talán fáztak őseink, és állatbőrrel, rongydarabokkal vagy fával takarták el ezeket a lyukakat. Az ókori egyiptomiak csak szellőzési céllal készítettek magasan elhelyezett ablakokat. De a krétai paloták ablakai már a kilátást segítették. Az ókori görög városi építészetre pedig az volt a jellemző, hogy a házak ablakai a belső udvarra néztek.

Jelentős előrelépést az ablakok használatában az ókori rómaiak hoztak: Sok és nagy ablaknyílás kialakítása jellemezte a császárkori épületeket. Ugyancsak a rómaiak használtak először üveget az ablaknyílásokhoz, kb. időszámítás előtt 100-ból származó, erre utaló régészeti emlékeket találtak Alexandriában. Ezeknek ugyan még nagyon rossz volt az optikai tulajdonsága, de már legalább a kíváncsi szomszédoknak nem kellett kijönni a házból egy kis közéleti információért.

Az anyaghasználat egy különös vakvágánya volt, hogy az ősi Kínában, Koreában és Japánban papír ablakokat is használtak. (Szinte látjuk, ahogy az origami és az ablakgyártás együtt fejlődik Keleten.) De természetesen máshol jellemzően fatáblákkal, szarulemezekkel takarták el a nyílásokat.

 Nem mindenhol az előbb bemutatott irányba haladt az építészet evolúciója. Van, ahol nagyvonalúan nem is használnak ablakot: a mongol jurta, az afrikai szalmakunyhó, a síksági indiánok bőrsátra, az eszkimó hókunyhó, az iglu vagy a közép-amerikai nádkunyhó ablak nélküli.

Az ablaknyílásokon elhelyezett osztások illetve a rácsozott ablakok nagyon korán, még az üveg használata előtt megjelentek. A sűrű osztás, azaz a rács, védelmi funkciót látott el, a közte lévő felületeket pedig változatosan lehetett eltakarni. Szintén nagyon régi találmány a faablakok esetében a fazsalu vagy egyszerűen csak fatáblák, deszkák alkalmazása, mert így a védelmet, majd a szellőztetést, világítást is könnyen meg lehetett oldani.

A középkortól kezdve a faablakok alakját, formáját már egy-egy építészeti stílus határozza meg. A román stílusú építészetet a kisméretű, zömök, félköríves ablakok jellemezték. A gótika kifinomult, már nagyméretű, gazdagon díszíthető, csúcsíves ablaktípus megvalósítását tette lehetővé, nemcsak az egyházi, hanem a világi építészetben is. Ugyanígy fellelhető a reneszánsz, majd a barokk korra jellemző fa nyílászáró stílus is. Jellegzetes barokk ablakforma az ovális ablak, lantablak, hegedűablak.  A barokk ablakkeret gazdag díszítését aztán újra a sokkal egyszerűbb, funkcionalitásra törekvő klasszicista stílus követte.

Az egyszerűbb polgári otthonokban az 1500-as évektől vált gyakorivá az üveg használata, elsősorban sűrű farácsozatú ablaktáblákba helyezett kis üvegtáblákkal. Így már a faablakok minden fontos, mai értelemben is lényeges funkciója megtestesült: védelem a betolakodók és a szélsőséges időjárás ellen, a fény bebocsátása az épületbe, a szellőztetés megoldása és természetesen díszítő szerep ellátása. Ma sem akarunk lényegében többet egy faablaktól!

Mit gondolnak, mikor találta föl az emberiség a különböző módon nyitható, húzható, vonható, rögzíthető ablakszárnyakat? Meghökkentő, de a fixen beépített keret és a benne vízszintesen vagy függőlegesen mozgó, vagy kifelé-befelé nyíló szárny 500 évnél idősebb találmány. Érdekes, hogy angol-szász területen a kétrészes, függőleges tolóablak vált legelterjedtebbé, és vándorolt át uralkodó faablakként az amerikai kontinensre is. Az európai kontinensen a szárnyas faablak volt és maradt általános évszázadokon keresztül. (Dacára a Miniszter félrelép c. film folyton lezuhanó ablaktáblájának.)

2.    Érdekességek, amiket biztos, hogy eddig még nem tudott a faablakról

Az ablak szimbólum, jelkép is lehet: A belső és a külső világ, valamint az evilág és a túlvilág közötti kapcsolat kifejezője. A fény, az isteni üdvösség közvetítője. Sok nyelvben azonos szó fejezi ki a fényt és az ablakot.
A költészetben az egyén és a külvilág kapcsolatának szimbóluma, de az ismeretlenbe való kitörést, a halált is jelképezi.

A Madonna-képeken a zárt ablak Mária szüzességének jelképe.

Egy internetes álmoskönyv szerint faablakkal álmodni a következőket jelenti: „Csukott ablak: kíváncsiság, olyat szeretnél megtudni, amihez nem sok közöd van. Nyitott ablak: félsz, hogy titkod kiderül. Nyitott ablakon jó érzéssel kinézni: kiegyensúlyozott partnerkapcsolat, szeretetteljes légkör. Ablakot mosni: valamit elfelejtettél, vagy véletlenül elhagytál, de nem mertél szólni érte. Ablakot betörni: nem egészen tisztességes eszközökkel szerzett információ; hallgatózás, vagy más levelének elolvasása; valaki rendszeresen megbánt. Befalazott, bedeszkázott vagy homályos üvegű ablak: nem tudsz megfejteni egy rejtélyt.”

3.    Milyen utat járt be a faajtó napjainkig?

Az ősember még csak követ görgetett a barlang bejárata elé, úgyhogy az ajtók történeti áttekintését az ókornál kell kezdeni: A szárnyas ajtót az ókorban inkább csak az épület főbejáratánál alkalmaztak, az ajtószárnyakat szőnyegek, függönyök helyettesítették. A legrégibb ajtók fából voltak, kívül és belül fémlemezekkel borítva, melyek vastag fejű szögekkel voltak a fához erősítve. Szíriában egyetlen darab kőlemezből álló ajtókat is találtak az ókeresztény korszakból.

Az ókori egyiptomiak már készítettek olyan ajtókat, amikbe kezdetleges zárakat is tudtak beépíteni. (Nekik volt már mire vigyázni!)

Az ókori római polgárok pedig már odáig mentek az ajtóik zárásában, hogy a hozzátartozó kulcsok státuszszimbólumot jelentettek, és azért, hogy ez mindenki számára észrevehető legyen, övükre akasztva hordták.

A középkortól kezdve a különböző építészeti stílusok a faajtókra is rányomták bélyegüket. A román kor templomajtói az ablakokra rímelve a védelmi funkciót emelték ki. A gótika csúcsívessé, karcsúbbá tette a faajtók testét is. A reneszánsz fa nyílászárók kiegyensúlyozottságot árasztanak, a barokk faajtók pedig igyekeznek a kissé túldíszített ablakok méltó társai lenni. 

Ahogy a korstílusokat felváltották a kisebb irányzatok, az ajtók is úgy változtak és váltak végtelen számú minta hordozóivá. Aztán a 20. században az ajtók egyéb funkciói kiszorították a díszítő, a stílus-meghatározó szerepet, és a faajtók mellett megjelentek az újgenerációs műanyag és fémajtók is. 

4.    Tények, érdekességek a faajtókról

Az ajtó a külvilág és a belső tér közötti határvonal, ezért sok hiedelem és mágikus eljárás kötődött hozzá a legrégebbi időktől fogva. A rontás elhárítása és a gonosz távol tartása volt a legfontosabb feladata.
Az ajtó részként az egészre is utalhat, az egész házat jelképezheti. A két világ, a két állapot közti átjáró szimbóluma.

Beavatási jelképként a tudatlanságból a tudás állapotába való átlépést jelenti.

Női szimbólumként a fal mint férfiszimbólum ellentéte, kinyitása a szüzesség elvesztésére is utalhat.

Az Ószövetségben is megjelenik az ajtó: a zsidók az ajtófélfára kent áldozati bárány vérével tartották távol az elsőszülötteket pusztító halált Egyiptomban (Kiv 12,7).

A keresztény szimbolikában a nyitott ajtó a legfőbb keresztény erényeket szimbolizálhatja.

A festészetben a zárt ajtó Szűz Mária csodás, szűzi foganására utal.

A hermetikus hagyományban (ezoterikus rendszer) a zárt ajtó a megszerzendő tudást, a nyitott ajtó a megfejtett titkot jelképezi.

Az alkimisták számára az ajtó a titkos kapcsolatok eszköze.

A népmesék gyakori motívumaként több ajtó között a tiltott, zárt ajtó a titok, a veszély jelképe.

A csukott ajtó az emberi lélek belső titkaira utal, s a megismerést az ajtók feltárásának mint a kitárulkozásnak a folyamata jelképezi. Gondoljunk csak a Kékszakállú herceg várának ajtóira.

A fent már említett internetes álmoskönyv a faajtóval való álomra is ad magyarázatot: „Nagy ajtó, kapu: valamilyen jó irányú változás történik az életedben. Csukott ajtó, ami nem nyílik: kiközösítenek, különcnek érzed magad; ha üldöznek és menekülés közben csak az az egy ajtó lenne a kijárat: erős bűntudat egy titkolt tetted miatt, melytől csak akkor szabadulhatnál meg, ha elmondanád. Nyitott ajtó, amin belépsz: elhatározásodat valóra váltod, terved sikerül. Ha nyitott ajtó előtt állsz, de nem lépsz be azon: halogatsz egy régóta szükséges teendőt; félsz belekezdeni valamibe; célod elérése érdekében változásra lenne szükség. Ajtó mögötti lépcső: kíváncsiság; titkot sejtesz, de legalábbis elhallgatnak előled valamit. Kicsi ajtó: elérhetetlen elképzelések.”

Egy kicsit áttérve a humoros találmányok mezejére meg kell említenünk, hogy van egy ajtó, amelynek egészen érdekes a története. (Bár nem faajtó a főszereplő, azért megér pár sort.) A forgóajtóról van szó, ami Van Kannel nevű német úr ötlete volt.  A feltaláló rühellte az udvariaskodást, a lovagiasságot, a ki-engedi-előre-a-másikat etikettet, és direkt olyan megoldást választott, ami ezeket mind feleslegessé teszi. Fontos volt számára, hogy legyen egy ajtó, amit nem kell udvariasan kinyitni és tartani a nők előtt. Így konstruálta meg a forgóajtót.

Reméljük, faajtós-ablakos cikkünk jól elszórakoztatta Önöket, és ha ezek után szeretnének komoly szakmai segítséget is a nyílászáróik kiválasztásához, kattintsanak ide!

Cikkünk forrása: Wikipédia, Index blog,Internetes álmoskönyv, tudománytárak, Szimbólumtár