Kapásból azt mondanánk, hogy belsőépítésszel, hiszen úgy a biztos. De tökéletesen tudjuk, hogy erre nincs mindig lehetőségünk. Sőt, sokan vannak, akik nem is látják a tervezésnek szükségességét. Pedig – ahogy erről legutóbb is szóltunk – megfelelő tervek nélkül nemcsak rövidtávon, de hosszútávon sem járunk jól. Miért? Mert ez nem párkapcsolat.

Magánélet bútorokkal

A szerelemben azt szoktuk mondani, hogy lakva ismerszik meg a másik. Az együttélés folyamán jönnek ki a társak igazi tulajdonságai, ekkor derül ki – folyamatában –, hogy milyen bogaraink, nyavalyáink, egyéb elviselhető vagy elviselhetetlen szokásaink vannak. Nos, a bútorok esetében erre nem szerencsés várni.

Mert ha leállítunk egy szekrényt valahová a sarokba, de utána állandóan bosszankodunk, hogy az ajtaja épp másfelé nyílik, annak semmi értelme.

Ha odatolunk egy kanapét az egyik falhoz, aztán egy hét után máris szenvedünk, mert mindig odasüt a nap, szintén csak gondot okozunk magunknak.

Ha a túl sok széket, fotelt állandóan kerülgetnünk kell, előbb-utóbb a balesetin fogunk kikötni.

De ha a fürdőszobában is pár centivel alacsonyabban vagy magasabban szereltük fel a polcunkat, vagy a tükrös faliszekrényünket, szintén szívhatjuk a fogunkat. Mert

• vagy nem érjük el kényelmesen,
• vagy mindig beleütjük valaminket,
• vagy épp a fejünk teteje, esetleg az állunk csücske nem látszik, mondjuk, a tükörben (ez utóbbi borotválkozásnál kifejezetten hátrány).

Tehát ha akarjuk, ha nem, tervezzünk! Már csak az a kérdés, hogy hogyan?

Asztalos tippek lakberendezéshez

Elsősorban időre van szükségünk. Nem érdemes spórolni vele, mert a fentieken túl később még számos esetben lehetnek problémáink.

1. Vegyük sorba a lakóhelyiségek funkcióit! Melyik szobát mire szánjuk, mit akarunk bennük csinálni. Semmit ne hagyjunk ki! Ha az asszony tornázni fog a nappaliban, azt sem.
2. Vegyük számba az ott élőket, és a magasságukat is! Ha a konyhában a konyhai gépeket nagyon magasra, vagy túl mélyre tesszük a pulton, ne várjuk, hogy a gyermekeink háziasak lesznek. Egyszerűen nem fogják elérni, a dolgokat, és a fellépő sem mindig jó megoldás erre.
3. Vegyük sorba a már meglévő bútoraink méretét. Ne a legnagyobbakkal akarjuk a legkisebb helyiséget berendezni, mert olyan túlzsúfolt hatást érünk el (nem beszélve a szabad közlekedőfelület lecsökkenéséről), hogy nyomasztóan fog ránk hatni az egész szoba.
4. Törekedjünk a kevesebb, több elvére. Higgyük el, hogy nem kell mindent bent tárolni. Sőt, amihez hónapokig nem nyúlunk, nem használjuk, ajándékozzuk tovább vagy adjuk el.
5. Figyeljünk arra, hogy az egész ház, lakás könnyen átjárható legyen. Ne akarjunk akadálypályát építeni. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent mindig a falhoz kell tolni, hiszen a természetes térelválasztás jó játék, de törekedjünk a szabad mozgásterek kialakítására.
6. Készítsünk alaprajzot, vágjuk ki a bútorainkat, nagyobb berendezési tárgyainkat is papírból – A Gazdálkodj okosan!-t ismerők előnyben – , és játszunk. Tologassuk ide-oda a tárgyainkat, amíg a legmegfelelőbb helykihasználást el nem érjük. 
7. Ne feledkezzünk meg arról, merre nyílnak a beltéri ajtók, ablakok, vagy a szekrényeink. 
8. Vegyük figyelembe, hol vannak a konnektoraink a helyiségekben. Nincs is annál csúnyább látvány – meg persze veszélyesebb –, mint a kismillió tekergő hosszabbítózsinór vagy dugalj. 
9. Tervezzük be a növényeinket is, és lehetőleg egyeztessük feleségünkkel is erről. Valószínűleg nem mi locsolgatjuk azokat, és fogalmunk sincs, hogy napon jó nekik vagy árnyékban, esetleg épp a páradús fürdőszobában. Tehát ezt a lépést sem hagyhatjuk ki, ha fontos a családi békénk.

Szóval ezek lennének az alapok. Ha neked még van ötleted, oszd meg velünk bátran. És ajánljuk figyelmedbe többi cikkünket is a Fa-Héj Kft. blogján, ahol magukról a bútorok praktikusságáról értekezünk. Csak amolyan igazi asztalosnyelven.