Írtunk már arról, hogy az asztalosok mennyire szeretik a fát. Arról is, hogy – a látszat ellenére – igenis védjük a természetet. Most pedig, hogy itt a Madarak és Fák napja, hoztunk nektek még valamit a témában. Valami tőlünk szokatlant: egy kis nosztalgiát és különleges házikókat.

Madarak és fák napja az asztalos gyerekkorában

Emlékszel a gyermekkorodra? Biztosan ti is megünnepeltétek minden májusban a Madarak és fák napját. Sok helyen ilyenkor az volt a szokás, hogy az iskola együtt kiment az erdőbe (ha volt), és ott szerveztek mindenféle szabadtéri programokat. Ezek általában akadályversenyek voltak, de igazából amolyan tudáspróbafélék. Azt bizonyíthattuk, hogy milyen jól ismerjük hazánk madarait, fáit. Természetesen nem ismertük rendesen, mert a diákságot ezek a dolgok nem igazán érdekelték.

Hogy ezzel most mi a helyzet diákfronton, nem tudhatjuk pontosan, csak azt vettük észre magunkon, hogy a természet ilyen fokú megszeretéséhez is meg kell érni, fel kell nőni.

Mi most tudjuk csak igazán értékelni azt, amink van. A sok-sok madárcsicsergést, amikor nem az jut eszünkbe, hogy csúzlival el akarnánk zavarni akár a verebeket is. A gyönyörű, magasra nőtt fákat, amelyekbe már eszünkbe sem jut belevésni az éppen aktuális szerelmünk monogramját. Vagy a változatos virágtengereket, amelyeken nem akarunk azonnal lehempergőzni. És nem azért, mert ezek annyira gonosz tettek voltak (na jó, a csúzli nem szép dolog), hanem azért, mert tényleg odafigyelünk a természetre.

Miben laknak az erdő lakói?

Próbáld ki te is azt, hogy egyszer, amikor kimész az erdőbe, máshogy tekintesz rá. Például úgy, mint valakinek az otthonára. Ha így teszel, kifejezetten érdekes lehet megvizsgálni, kitalálni, hogy melyik fán milyen madarak, mókusok, egyéb élőlények lakhatnak. Hogy a pókok hogyan és miért éppen úgy szövik a hálójukat. Hogy a hangyák mekkora bolyokat képesek építeni, és hogy a fák és más növények hogyan támogatják egymás növekedését, vagy épp gátolják meg azt. Igazi „minitársadalmat” láthatsz az erdőkben, amelyeknek ugyanúgy megvan a maga szabályrendszere, mint nekünk, embereknek.

Bár lehet, hogy ezt inkább fordítva kellene írnunk, hiszen az emberek tanultak a természettől és nem fordítva. Az más kérdés, hogy azt hisszük, a tanítvány túlnőtt a mesterén, és sajnos sokszor mostohán is bánunk vele.

Különleges állatházak, egyedi asztalosmunkák

Pont ezért mutatunk be ma nektek olyan különleges házikókat, amelyeket ugyan nem a Fa-Héj Kft, hanem az állatvilág asztalosai készítettek. De hoztunk pár emberi találmányt is, amelyre még mi is büszkék lennénk. 

Az afrikai szövőmadár ilyen érdekes, függőfészkeket készít, amelyben még kígyóűző előszoba is van! A bejutás ezért nekik sem túl könnyű, de fő a biztonság. Ezt mi magunk is valljuk a nyílászáróink kapcsán. 

Ezek a luxusnyaralók csak különleges kérésre készülnek. A kárókatonákat kell felkeresni hozzá.

Ha viszont inkább extravagáns otthont szeretnél, érdemes tanulmányozni az erdei hangyabolyokat. (De csak óvatosan!)

Ez az otthon azonban már emberi kéz munkája, és bármily furcsán néz a hörcsög, jól érzi magát a kókuszban.

Ez pedig egy igazi asztalosremek: luxusüdülő kistestű vízimadaraknak. Na jó, ez is "csak" egy madáretető, de azért klasszul mutatna a kiskertünk tavánál, nem? Viszont az sem gond, ha "pusztán" egy egyszerű házikóra futja a kézügyességünkből. Mert továbbra is valljuk, a cél, a természet óvása és támogatása a legfontosabb.