Lakásfelújítás – vége főcím

A lányoknak két hete azt mondtam, hogy két hét alatt készen lesz a lakásfelújítás. Azelőtti nap szóltam nekik, amikor már tudtam, hogy másnap reggel hétkor átlépi a küszöböt az első mesterkülönítmény. Éppen kávéztak. Na, ez hiba volt, meg kellett volna várnom, amíg lenyelik a kávét.

Szóval ők visítva röhögtek, én meg mikor hazaértem, mostam.

Ma este viszont ők jönnek. Egyrészt egy lakásavató bulira. Másrészt ők hozzák a kaját és a piát. Nem, nem azért, mert batyus buli. Hanem azért, mert két hét alatt úgy van kész a lakásfelújítás, hogy én már ki is takarítottam, és vissza is pakoltam! (OK, ehhez az is kellett, hogy én is folyamatosan takarítottam, ahogyan a mesterek haladtak.)

Az Instámon most is látszik, hogy az asztalos egyfolytában dolgozott. A régi ablakok kiszerelésével kezdte. Másnap már ott volt a nyomában a kőműves, hogy javítsa az ablakok körül a hibákat. Amíg a kőműves ezzel volt elfoglalva, az asztalos a már kész laminált padlós nappaliban beállította a már kész lépcsőt. Pontra passzolt. Így nem is szőröztek sokat a beállítással. Amikor pedig már a festő is levonult mindenhonnan, akkor az asztalos visszajött csapatostul, és beállította az ajtókat is. És a kőműves után haladva az ablakokat is.

Először tátott szájjal néztem, hogy nem rontotta-e el a sorrendet. Szentül meg voltam róla győződve, hogy ha kiszedték az ablakokat, akkor be is teszik az újat, aztán jön a kőműves javítani, a festő meg festeni a csupaszon maradt javítást. De nem. Az asztalos ugyanis elmondta, hogy ők csakis utólag is beszerelhető ablakokkal foglalkoznak. Ami annyit jelent, hogy a frissen beépített fa ablak már biztosan nem fog csak azért tönkre menni vagy sérülni, mert még a kőműves meg a festő dolgoztak.

Végül is jogos. Egy szép fa ablak méretre készítve annyira azért nem olcsó, hogy megkockáztassa az ember lánya, hogy akár csak véletlenül is tönkre tegyék a mesterek nagy buzgalmukban.

Aztán a burkoló is olyan gyorsan dolgozott a fürdőben, hogy már a második nap délután szólt, hogy ha akarom, akkor két nap alatt megcsinálja a konyhámat is. Nem terveztem, de hála az égnek, meg persze a jó munkámnak, a cégnél megdobtak egy kis prémiummal, úgyhogy most még ez is belefért. Kérdeztem, hogy van az, hogy csak így két napot ki tud szorítani az idejéből. Mondta, mákom van, mert a következő megrendelőjénél két napot csúszik a kőműves csapat, és mivel ő sem akar csak úgy héderelni két napig, hát neki is jó, ha van melója. Ezt délután kettőkor közölte. Mondta, méretet is vett a konyháról közben, ha kérem, akkor bemondja, hogy mennyi csempét kellene venni, ha mégis akarom a dolgot.

Leesett az állam. Aztán annyit tudtam kinyögni, hogy este hatra megmondom, mert akkor még gyorsan el kell rohannom csempét venni.

És a burkoló tudta még fokozni! Mondta, hogy van egy bevált helye, menjek oda, ott minden lesz, ami szememnek-számnak ingere és mégis csempe. Mondjam be a nevét, és megkapom az ő kedvezményét is. Meg hozzak fugázót, csemperagasztót is.

Így aztán totál sokkban, de annál célirányosabban befutottam fél ötkor a megadott helyre, az eladók már tudtak rólam(!), és kb. fél óra alatt kiválasztottam a cuccot, összeállították a csomagot, fizettem, bepakoltak a kocsim hátuljába, én meg hazajöttem. A burkoló segédje meg már az ajtómban toporogva várt, hogy segítsen kirámolni(!). Ez volt az a pillanat, amikor a férj azt mondta, hogy most már két relax estére vagyok jogosult. :) 

Úgyhogy most van egy komplett megszépült lakásom. Mert ott is lakásfelújítás volt, ahol nem is terveztem.

Minden kész, a mesterek elvonultak, mert mindenki tartottam magát a megbeszéltekhez (időben is és pénzben is), a költségvetésemet csak a konyha csempézésével léptem túl, de azt is kedvezményesen, és már ki is van takarítva. Ez utóbbi azért lényeges, mert egyrészt a mesterek után haladtam én is folyamatosan, másrészt a mesterek vigyáztak a lakásra. A festő pl. a frissen letett padlóra mindenhová nylon-t terített, így minimális volt a takarítani való. (Na jó, az ablakbontás utáni állapot nem volt éppen leányálom.)

Úgyhogy nézem a gyönyörű laminált padlómat, a szépséges fa ajtóimat és fa ablakaimat, a fa lépcsőt a nappaliban, és a radiátorburkolatokat mindenhol. Meg a szép falakat (csempézve és festve is). Szerintem meseszép!

Úgyhogy várom a lányokat az egy havi rezsimmel, a férjet meg a két kényeztető relax estével.

Ha ezek után a férj nem kap teljesen agylobot, akkor megemlíteném neki, hogy az asztalos gyönyörű fa bútorokat is készít, és azok sokkal jobban mennének a lakás mostani kinézetéhez...

Lakásfelújítás – utószó

Itt ülök a lakásfelújítás után, a lakásavató romjain – de nem érdekel, a férjtől ma kértem az első relax estémet, ő meg fejvakarva, egy olyan grimasszal az arcán, amit még Jim Carrey is megirigyelt volna, kivonult a konyhába rendet rakni.

A lányok leperkálták a pénzt, most éppen azt számolgatom. Közben meg jár az agyam. Azon, amit az asztalos válaszolt arra a kérdésemre, hogy miért nem foglalkozik szakik kiközvetítésével, ha van egy ilyen jó csapata, akikkel össze tud dolgozni. Ő lehetne a mesterek dealer-e. :) 

Ő meg azt mondta, hogy ezzel minden valamire való mester így van. Valószínűleg, ha a burkolóba botlok bele először, akkor ő is össze tudott volna rántani nekem egy ilyen szakembergárdát. És az is esélyes, hogy akkor is nagyjából így állt volna össze a csapat. Egy eset lett volna kivétel: ha valamelyikük éppen nem ért volna rá egyéb meló miatt.

Szóval nem ez az elsődleges, hogy egymást ajánlgassák, mert mindenkinek megvan a maga dolga. De ha a megrendelő éppen tanácstalan, akkor ne emiatt álljon meg a meló, hogy éppen nem talál megfelelő embert.

Úgyhogy eldöntöttem, ha valaha még egyszer ebben az életben lakásfelújítás lesz napirenden, akkor minden mestert úgy szedek össze, hogy az egy megbízható mesteremet kérem meg, ajánljon másokat. Idő és pénz. Meg ideg.

És már tudom, hogy hol rontották el először a lányok a saját lakásfelújításukat. :)