Mi jut eszetekbe, ha azt mondjuk, hogy pásztor? Zöld mező, juhnyáj, tarhonya, esetleg óra? ;) Eláruljuk, mi most - lévén, hogy fával dolgozunk - a pásztorbotra gondoltunk. Nem mondjuk, hogy ez egy gyorsan elkészíthető projekt (a cikkből kiderül miért), de aki szeretne egy mutatós és különleges dekort a lakásba, annak érdemes körülnézni a kertben vagy a közeli erdőben.

Bizonyára tudjátok, hogy a régi és modern idők pásztorainak elmaradhatatlan és univerzális eszköze a bot. Nem csak a jószágok hajtásában van segítségükre, de a nyáj őrzése közben arra támaszkodhatnak, s olyan kedves tárgyuk ez, hogy régen bizony még a templomban sem adták ki a kezükből. Ezek a dolgos emberek általában maguk készítették, faragták, ólommal kiöntötték, illetve karcolással díszítették botjaikat.

Van azonban egy főképp Felvidéken elterjedt különleges eljárás, mely során emberi segítséggel ugyan, de a természet munkálja meg a fát. Hogyan is?

A bot elkészítése

A pásztorok kerestek a legelőn egy botnak alkalmas ágat, ez általában barkóca, kecskerágó vagy mogyoró volt, mert ezek a fajták viszonylag egyenesen nőnek. A megfelelő ágat még élőfa korában 1-2 centinként bevagdosták, megsebezték mindkét oldalról, majd hagyták egy, két vagy akár három évig is (annak függvényében, hogy mire szánták a kész botot), hogy kiforrja magát. A kalendáriumhoz igazodva március környékén vagdosták be, s a kivágást április 24-e, Szent György nap utánra időzítették, mert állítólag akkor lehet könnyen lehántolni az ágat. Úgy tartották, hogy ahány görcs van a boton, annyiszor erősebb. Hogy ebből mennyi igaz, nem tudjuk, de tény, hogy a kiforrt bevágások erősítettek rajta. Miután kivágták, a kiforrt botot tűzben forgatták amíg el nem kezdett folyni a fa nedve, így könnyebben le lehetett hántolni a kérget. A következő lépésben színezték, illetve tartósították a botot, ezt hívták párgolásnak vagy párogásnak. Bedörzsölték vízből és fahamuból kevert lúgos oldattal, majd kitették a napra száradni. Ezt a lúgos keveréket 2-3 óra múlva lemosták a botról, s végső lépésként bekenték szalonnabőrrel, hogy védje és fényesítse az elkészült pásztorbotot. Ha a bot görbe volt vagy a melegítés során meghajlott, akkor befűzték kétágú fába vagy a létra fokai közé, hogy kiegyenesedjen.

Íme az elkészült mű illusztrációja a Néprajzi Lexikonban:

És élőben:

Napjainkban a betondzsungelben nem biztos, hogy eredeti rendeltetése szerint nagy hasznát veszed, de ha van elég türelmed, hogy elkészítsd, a szobában jól mutathat dekorációként.

Reméljük, hogy érdekesnek találtad a kis néprajzi ismertetőnket. Bár mi szívesen számolgatnánk a bárányfelhőket, szerencsére tele vagyunk munkával és ezerrel dolgozunk a műhelyben. Hogy min? Nemsokára mutatjuk! ;)